2024. augusztus 25., vasárnap

  • augusztus 25, 2024
  • Ismeretlen szerző



Az internet népe teljes lázban ég, ugyanis Nagy Feróról egy régebbi kép került elő, amin az akkori szépségideálnak megfelelően kiemelkedően izmos, formás testtel feszít. 

A nők többsége ódákat zeng a fotó alatt, ami a kornak megfelelően valóban ikonikus férfiképet fest le.

Persze Feró megosztó személyiség így fröcsögők is akadnak bőven, mi megmutatják a fotót, aztán mindenki döntse el maga, mit gondol róla.




2024. augusztus 22., csütörtök

  • augusztus 22, 2024
  • Ismeretlen szerző

 


👉 Miközben itthon már arról írnak, hogy hamarosan ezer forint lehet a kenyér ára, addig a “haldokló” és “megfagyni készülő” nyugaton egy kiló kenyér 1,69 euróba kerül, ami barátok közt is 680 forint. Ezt a fotót ma kaptam Németországból. Mondanom sem kell, hogy a német átlagfizetéshez képest (ami meghaladja az 1,2 millió forintot) az 1,69 eurós àr mennyire számít magasnak és mennyit számít az egyre dráguló kenyérár az egyre kevesebbet érő magyar átlagfizetések esetében… -ujhelyi




  • augusztus 22, 2024
  • Ismeretlen szerző



Ezt találták a balesetben meghalt lány mobiljában:

Angelina egy átlagos tinédzser volt, de kimagasló módon szerette az embereket. Gyerekekkel dolgozott egy templomnál. Pszichológiát tanult, és az egészségügyben szeretett volna segítségére lenni az embereknek.

Nagyon boldog volt, amikor új munkája és új barátja lett. Szeretett volna adoptálni egy gyereket, és körbeutazni a világot. Sok álma és terve volt még, de az élet sajnos máshogy döntött, és Angelina meghalt egy autóbalesetben. Lehajtott egy útról Floridában, és a fának ütközött.

A rendőrség kereste a baleset okát, és megkérdezték a szülőket, hogy mi volt az utolsó beszélgetésük. A szülők elmondták, hogy telefonon hívta őket, de semmi szokatlant nem mondott.

A munkahelyét délután kettőkor hagyta el, majd az utolsó életjelet 11 perccel ezután adta. Amikor üzenetet küldött a barátjának.

Az utolsó üzenet, amit életében küldött:

„Alig várom, hogy találkozzunk a hétvégén!”

A rendőrséget és a szülőket is lesokkolta, amikor kiderült, hogy Angelina azért tért le az útról, mert éppen sms-t írt.

A rendőrség és a szülők is kampányolni kezdtek Angelina történetével, hogy figyelmeztessék az embereket a veszélyre: Hagyjuk békén a telefonunkat vezetés közben!!




  • augusztus 22, 2024
  • Ismeretlen szerző



Egy idős nagyjából 75 év körüli nagymama bukott le a Tescóban, mivel lopni próbált.

Lopási kísérlet közben csíptek nyakon egy idős asszonyt, aki fizetés helyett, a táskájába tömködte a sorok között, a hentespultnál kapott pulyka farhátat. Az nyugdjías hölgynél 3,5 kg nyers pulyka farhátat találtak, valamint 3 pár csirkelábat. Az okozott kár 1400 forintnyi összegre rúgott.

A kiérkező Rendőrök nagyon kedvesek voltak, mivel a néninek, mint utóbb kiderült pár éve meghalt a férje, és sajnos úgy alakult, hogy eltemette 2 gyermekét is, így őt haza szállították angliai otthonába, az általa ellopott termékeket kifizették, és biztosították afelől, hogy különböző szociális juttatsáokat részesítsenek az idős kétségbeesett néninek..

Ezt Magyarországon vajon megtennék a Rendőrök? Vagy egyből zárkába vinnék, és meghurcolnák lopásért.. pedig csak egy élet ledolgozott munkája után, nem szeretne éhen halni a nyugdíjából..

Anglia nincs messze, mégis mennyivel másabbak ott az emberek…


Címlapfotó: illusztráció


  • augusztus 22, 2024
  • Ismeretlen szerző




Két szomszédasszony

találkozik a lépcsőházban,

az egyik újságolja:

– Képzelje, tegnap

lementünk a Velencei tóra,

és a parton a maga férjét

láttuk egy dekoratív

fiatal nővel…

A szomszédasszonya

viszont nem jön zavarba:

– Nézze, a férjem már

nem gyerek, csak nem

mászkálhat a strandon

kis lapáttal meg

vödörrel?!


2024. augusztus 21., szerda

  • augusztus 21, 2024
  • Ismeretlen szerző



Létrehoztak egy eseményt a közösségi oldalon a ” Megverekednék Mészáros Lőrincért Várkonyi Andival ” címmel, amelyhez eddig 11 ezer magyar Nő csatlakozott.

A népszerű milliárdos sármjának és kedvességének köszönheti, hogy ennyien szeretik, amellett pedig véletlenül se menjünk el, hogy nagyon jószívű. Több tízezer magyar ember dolgozik a cégeinek, és egybehangzóan állítják a dolgozók, nekik még ilyen jófej főnökük nem volt.

Az egyik építkezésen dolgozó férfi így nyilatkozott: ” Korrekten megfizet, pontosan megfizet. Nem baszogatnak, de elvárják a precíz pontos munkát, amit ekkora fizetésért meg is csinálunk, ez nem kérdés. “

Lőrinc, további sok sikert kívánunk, és boldog éveket Andival, hiszen olyan rövid az élet, szeressünk, amíg tudunk…


  • augusztus 21, 2024
  • Ismeretlen szerző


Régen minden más volt, tudom, elcsépelt szöveg, de ez akkor is így van, nem mondta meg nekünk soha senki, hogy ezt vagy azt ne edd meg, mert egyrészt beteg leszel tőle, másrészt elhízol. Nem volt ilyen, ettünk mindent, amit csak találtunk, és milyen boldogok voltunk! Soha semmitől nem volt semmi bajunk, nem voltunk betegek. Amikor felköltöztünk a városba, akkor nem volt lehetőség már erre, ettük azt, amit kaptunk és láss csodát, egyre többször betegedtünk meg, persze, nem az ételektől, persze.


Az ételeket nem dekáztuk ki, hogy ma csak ennyit ehetünk meg, nem volt fehérje-, vagy éppen szénhidráttáblázatom, mert minek is számolgatnám a kalóriákat. Nagyim jut eszembe mindig, drága nagymamám lekevert volna két pofont, ha azt mondtam volna neki, hogy a sütije hizlal, nem eszem meg. Az öregek is és mi is az ösztönök után mentünk, ha valamit megkívántunk megettük. És hogy mik is voltak ezek? Nézzük!

Többnyire a kertből táplálkoztunk, mivel vidéken mindenkinek, így nekünk is volt kiskertünk, ahol megtermeltünk mindent, zöldséget, gyümölcsöt, tényleg minden volt, ami csak kell! A reggelink sem olyan volt, mint másnak. Úgy kezdődött, hogy kimentünk a kertbe, szedtünk paradicsomot, paprikát, retket, leültünk az asztalhoz, kentünk egy kis vajat a kenyérre és már ettük is jó ízűen a friss zöldségekkel. Néha a vajat kiegészítettük lekvárral, de ami mindig meg volt, az a finom kakaó. Ez is különleges volt, mivel házi tejjel készítettük el!

Az ebéd is teljesen más volt, minden egyes nap délben ettem, nem később, nem hamarabb, hanem délben. Ha akkor nem voltam az asztalnál, lemondhattam az ebédről. A menü mindig leves és második, a hétköznapok változatosak voltak, a vasárnap viszont állandó, szigorúan húsleves, másodiknak pedig rántott hús rizzsel. A vacsorát sem válogattuk meg, mindig azt ettük, ami maradt az ebédből, nem volt külön főzés vacsorára, nem volt melegszendvicskrém meg ilyen-olyan dolgok, de nem is kellettek! Sütiről viszont csak akkor hallottunk, amikor nagyinál voltunk vagy ha vasárnap volt, ezenkívül szinte soha.

Házilag készítettünk mindent, a kovászos uborkát, a savanyúságokat, a sajtot, a túrót, de még a kenyeret is. Télen aztán jött a disznóvágás, és mindig volt hurka-kolbász az asztalon. A kertben tyúkok, kutyák, macskák, disznók szaladgáltak, már amíg apám engedte. Mindig volt friss tojásunk, tejünk a szomszédtól, húsunk, mindenünk! És mindig mindent szerettünk, nem válogattunk, megettünk mindent! Hozzáteszem, nem volt olyan, mint a mostani gyerekeknél. Ne mondjátok, hogy nincs igazam, láttam, számos gyerek nem eszi meg, amit elé tesznek, elkezd hisztizni és máris kap mást. Mi nem kaptunk, és nem sajnálom!

Néhány fotó azokról a régi ételekről, amik gyakran kerültek az asztalunkra, de a mai fiatalok többsége, valószínű meg sem kóstolná őket. 

Köményes rántott leves, amibe gyakran pirított kenyérkockákat tettünk, már ha volt. Ha nem, akkor magában ettük.


Tejes puliszka. Ma már elképzelhetetlen lenne az asztalon, de nálunk nagyon sokszor készült!


Krumplilaska. Ó, drága nagymamám mennyit készítette! Csak krumpli, liszt és víz.


Hús nincs, krumpli van, a vacsora dübbencs lesz! És mi ettük.


Krumplis tészta... káposztás tészta... mikor melyik került az asztalra.


Napestig sorolhatnánk... zsírban sült kenyér, cukros kenyér, tejbe áztatott kenyér... Rengeteg főzelék, vasárnaponként a legfinomabb házi sütemények: tolófánk, csörege, bukta... 
És nem válogattunk.

Hús valóban nem sokszor került az asztalra, de a bödönben a zsír alá dugdosott sült hús olyan finom volt, amit azóta sem ettünk olyat, de még csak hasonlót sem. Nagymamám kocsonyája, a csirkepaprikása... Talán azért becsültük az ételeket annyira, mert nem volt természetes, hogy mindig minden van. 

Keresés ebben a blogban

Havi legjobbak

Ezeket láttad már

Heti legjobbak