január 14, 2025
Ismeretlen szerző
Nancy a temetési szertartás utolsó nyomait nézte, és nem tudta elhinni, hogy Patrick már nincs többé. Autóbalesetben halt meg. Már egy hét eltelt, de még mindig érezte, hogy Patrick ott van vele. Hogy lehet, hogy meghalt?
Nehéz szívvel indult el a temető kijárata felé, miközben próbálta meggyőzni magát, hogy el kell kezdenie átgondolni, hogyan folytatja az életét.
Ekkor hirtelen egy idősebb nő állta útját, egy síró csecsemővel a karjában.
– Ön Nancy? – kérdezte a nő, miközben a baba hangosan sírt.
Nancy nem ismerte fel őt. Ki lehet ez a nő?
– Igen, én vagyok. Maga kicsoda? – kérdezte Nancy.
Nancy szíve nem volt felkészülve arra, amit Amanda, a nő közölt vele: a karjában lévő baba Patrick gyermeke.
– Csak maga tud most gondoskodni erről a gyermekről – mondta Amanda. – Az anyja nem tudja eltartani őt.
Nancy gerincén hideg futott végig. A babára meredt, majd hátrálni kezdett.
– Nem, ez nem lehet igaz! Patrick szerető férj volt. Ilyet soha nem tenne velem!
Nancy megfordult és otthagyta a nőt. Soha nem kételkedett Patrickban.
– Vigyázzon!
Nancy nekiütközött Patrick egyik régi barátjának, Mike-nak. Túlságosan elmerült a gondolataiban, hogy észrevegye, merre megy.
Mike elkezdett beszélgetni vele, részvétét nyilvánítva. Nancy nem akart senkivel sem beszélni, de udvarias próbált maradni. Gyorsan lezárta a beszélgetést, majd autója felé indult.
A baba gondolata újra és újra felbukkant az elméjében, de megpróbálta elhessegetni. Azonban, amikor kinyitotta az autó ajtaját, sokkoló látvány fogadta. Ugyanaz a baba feküdt a hátsó ülésen, sírva.
Nancy körülnézett, de Amanda sehol sem volt. „Hogy kerülhetett ide ez a baba?” – töprengett magában.
Hideg volt, ezért Nancy levette a kabátját, és elkezdte a baba köré tekerni.
De ekkor megdermedt. Észrevett egy anyajegyet a baba nyakán. „Ez nem lehet igaz” – suttogta magának.
Az anyajegy pontosan olyan volt, mint Patrické. Nancy nem akarta gyanúsítani néhai férjét hűtlenséggel. De most már szüksége volt az igazságra. Tudnia kellett, hogy Patrick valóban megcsalta-e.
Nancy hazavezette a babát, kivett néhány hajszálat Patrick hajkeféjéből, és elment egy kórházba.
– Jó napot, szeretnék egy apasági tesztet kérni – mondta a recepción.
– Rendben, asszonyom. Általában néhány napot vesz igénybe, míg az eredmények elkészülnek – mondta a recepciós.
– Nem lehetne gyorsabban? – kérdezte Nancy. – Hajlandó vagyok többet fizetni.
– Nos, van sürgősségi szolgáltatásunk. Megnézem, mit tehetek. De ennek felára van.
– Elfogadom – válaszolta Nancy. Benyújtotta Patrick mintáit, és kifizette a tesztet.
Miközben az eredményeket várta a folyosón, a baba sírni kezdett. Nancy megszagolta a ruháit, de a pelenkáját nem kellett kicserélni.
Nancy arra gondolt, hogy talán éhes lehet. Még volt ideje, mielőtt az eredmények megérkeztek volna, így elment egy szupermarketbe, és vásárolt tápszert, cumisüvegeket és néhány pelenkát – biztos, ami biztos.
Visszatért a folyosóra, és leült, miközben tápszert adott a babának. Miután egy örökkévalóságnak tűnő idő eltelt, egy nővér közeledett hozzá az eredményekkel.
A nő átnyújtott neki egy borítékot, majd elment.
„Ez az igazság, és el kell fogadnom, akár tetszik, akár nem” – gondolta Nancy, miközben kinyitotta az eredményeket.
Úgy tűnt, megfordult a feje, amikor a következő szavakat olvasta: „Apasági arány – 99%”.
Nancy a karjában alvó babára nézett, és lenyelte a könnyeit. Patrick megcsalta őt, és mindvégig titokban tartotta előtte.
Nancy elhatározta, hogy nem fog örökké együtt élni a férje hűtlenségének bizonyítékával. Megkeresi a baba anyját, és visszaadja neki a gyermeket.
Összeszedte magát, hazavezette a babát, majd elkezdte átnézni Patrick dolgait. De semmi olyat nem talált, ami a szeretőjére utalhatott volna. Ezután Patrick irodájába ment, és átkutatta a fiókokat, az aktákat és a szekrényeket. De semmit sem talált.
Nancy felsóhajtott. A baba a nappaliban aludt. Magához vette a babafigyelőt, és Patrick autójához indult. Átkutatta az ülések alatti részeket, a kesztyűtartót, és az autó minden zugát, de semmi jelentős dolgot nem talált.
Nancy a vezetőülésbe roskadt, amikor a szeme a GPS-re tévedt. Ekkor jutott eszébe: Patrick mindig rossz volt a tájékozódásban, és rendszeresen használta a navigátort. Ha valaha meglátogatta a szeretője házát, ott biztosan megtalálja a címét.
Nancy azonnal megnézte a legutóbbi úti célokat a navigátorban. A lista nem volt hosszú, többnyire ismerős helyek szerepeltek rajta: helyi éttermek, a barkácsbolt és Patrick irodája. De egy cím különösen felkeltette a figyelmét — gyakrabban szerepelt, mint a többi, és Nancy nem ismerte.
„Ez az” – gondolta. Magához vette a babát, és elindult a címre.
Amikor odaért, egy szerény ház előtt találta magát. Karjába vette a babát, az ajtóhoz lépett, és kopogtatott.
– Helló? Van itthon valaki? – kérdezte.
Miután tizedszer is kopogott, és senki nem válaszolt, Nancy arra a következtetésre jutott, hogy a ház üres. Körülnézett, majd úgy döntött, hogy megkérdezi a szomszédokat. A szomszédos háznál kezdte, és megnyomta a csengőt.
Az ajtó nyikorgott, ahogy kinyílt, és Nancy szeme elkerekedett, amikor Amanda lépett ki rajta.
– Maga? – kérdezte Nancy.
– Hogy… hogy talált rám? – dadogta Amanda.
– Épp a férjem… – Nancy elhallgatott. – A másik nőt próbáltam megtalálni. Vissza akartam vinni a babáját.
Egy különös szomorúság suhant át Amanda arcán. – Az a nő, aki a szomszédban lakott… néhány napja meghalt. Szívrohamot kapott, amikor megtudta, hogy a férje balesetet szenvedett. Emma már nincs köztünk.
– Várjon… azt mondta, hogy Emma? – kérdezte Nancy döbbenten.
– Igen – bólintott Amanda. – Ismerte őt?
– Az… Az ő vezetékneve Warren volt? – kérdezte Nancy.
Amikor Amanda bólintott, Nancy szégyenében lehajtotta a fejét. – Bejöhetek? – kérdezte. – Valamit el kell mondanom magának. Úgy érzem, rám férne egy beszélgetés.
Amanda szélesebbre tárta az ajtót, és Nancy belépett. A nappaliban telepedtek le. – Emma osztálytársam volt – kezdett bele Nancy a múltja felidézésébe. – És a barátom is. De megbántottam őt és… Patrickot…
20 évvel ezelőtt…
Nancy és Patrick az iskola folyosóján álltak. Nancy éppen a szekrénye mellett állt, amikor Patrick odalépett hozzá.
– Szia, Nancy – szólalt meg halkan Patrick, mire Nancy ránézett.
– Szeretnék mondani valamit – folytatta Patrick idegesen.
– Szia – mosolygott Nancy. – Igen?
– Szerelmes vagyok valaki másba, Nancy – vallotta be Patrick. – Tudom, hogy nagyon kedves voltál hozzám, és minden, de sajnálom.
Nancy megdöbbent. – Mondd, hogy ez csak vicc, Patrick – kiáltott fel. – Nem gondolhatod ezt komolyan!
De Patrick komolyan gondolta. Fülig szerelmes volt Emmába, és Emma is szerette őt.
Nancy annyira zaklatott lett aznap, hogy sírva ment haza.
– Drágám, mi történt? – kérdezte az anyja, aki azonnal megérezte, hogy valami baj van az iskolában.
Nancy zokogva mesélte el, hogy Patrick szakított vele.
– El akarom őket szakítani egymástól! – kiáltotta. – Nem hagyom, hogy együtt legyenek!
– Nancy, nem leszel boldogabb attól, ha mások boldogságát tönkreteszed – tanácsolta az anyja. – A bosszú soha nem megoldás. Felejtsd el őt.
De Nancy szívét a bosszúvágy hajtotta.
A következő napokban Nancy mindent megtett, hogy szétválassza Patrickot és Emmát – buta pletykákat terjesztett, véletlennek álcázott találkozásokat szervezett, ahol újonnan megtalált önbizalmát fitogtatta, sőt, névtelen üzeneteket is küldött, hogy féltékenységet keltsen.
De semmi sem működött. Emma boldognak tűnt, teljesen elmerült Patrickkal közös világában, míg Nancy kívül rekedt, és tervei hasztalanul omlottak össze körülötte.
De Nancy nem volt az a típus, aki feladja. Egy éjjel tökéletes ötlete támadt, hogyan ékelhet éket Emma és Patrick közé.
– Szia, Nancy, hogy vagy? – kérdezte Patrick édesanyja, amikor Nancy meglátogatta őket, és ajtót nyitott.
– Jól vagyok, Mrs. White. Patrick otthon van?
– Igen, drágám. Hívom őt.
Patrick zavartan állt az ajtóban, amikor meglátta. – Nancy? Mi folyik itt?
– Tudom, hogy eezt nem így terveztük, Patrick, de… én… terhes vagyok! – jelentette ki.
Patrick megdöbbent és megrémült. – Mi? De… Biztos vagy benne?
Amikor Nancy bólintott, Patrick beinvitálta őt. Nancy elmondta neki, hogy még nem beszélt a szüleivel, mert félt. Azt is mondta, hogy az apja biztosan ellenezné, és arra kényszerítené, hogy megszakítsa a terhességet. Ezért könyörgött Patricknak, hogy ne mondjon senkinek semmit, és észrevette, milyen könnyen hitt neki.
Patrick felelősségteljes ember volt, és Nancy tudta ezt. Patrick megfogta a kezét, és azt mondta: – Én vagyok a gyerek apja, így felelősséget vállalok érte. És igen, ne aggódj, ez kettőnk között marad.
Napjainkban…
– Kihasználtam őt. Hazudtam neki. Nem voltam terhes – mondta Nancy Amandának. – Fájt, és nem bírtam elviselni, hogy elveszítsem őt Emmáért. Ezért mondtam neki egy hazugságot, ami mindent megváltoztatott. Kész volt elhagyni Emmát, hogy apa legyen.
– A hazugság mindent tönkretesz, drágám – csóválta a fejét Amanda. – És mi történt ezután? Soha nem derült ki az igazság?
– Nem – vallotta be Nancy. – Folytattam az egész színjátékot, a reggeli rosszulléteket is eljátszottam. De néhány hónap után… már nem bírtam tovább. Ezért azt mondtam neki, hogy tévedés volt a teszttel, és az orvos tévesen állapította meg. Addigra viszont Emma… már elköltözött. Összetört szívvel hagyta el a várost a szüleivel. Patrick és én együtt maradtunk. Soha nem tért vissza hozzá, soha nem próbálta megkeresni. Egyszerűen továbbléptünk. Vagy inkább tettettük… – tette hozzá Nancy, miközben a karjában alvó babára nézett. Most már tudta, hogy Patrick visszatért Emmához.
– És úgy érzem, itt az ideje helyrehozni, amit akkor nem tudtam – mondta Nancy, és felállt.
Éppen Amanda házából indult el a babával, amikor az idősebb nő megállította.
– Mit fogsz tenni a babával? – kérdezte Amanda.
Nancy megfordult, és mosolygott rá. – Fel fogom nevelni, mint a saját gyerekemet. Talán így tudom megkeresni Patrick és Emma megbocsátását.
És Nancy betartotta az ígéretét. Szeretettel nevelte fel Catherine-t. Amikor Catherine 16 éves lett, Nancy elmondott neki mindent a múltjáról. Arra számított, hogy Catherine gyűlölni fogja. És fel volt készülve erre.
De Catherine elmosolyodott, és azt mondta: – Semmi sem változtatja meg azt, amit irántad érzek, anya. Te neveltél fel. Te voltál ott minden lehorzsolt térdnél, minden láznál, minden összetört szívnél. Te vagy az anyukám minden értelemben, ami számít.
Nancy csendesen sírt, és megölelte a lányát. Catherine szavai nemcsak megkönnyebbülést hoztak a szívébe, hanem azt is elhitték vele, hogy Emma és Patrick megbocsátott neki.
