augusztus 10, 2024
Ismeretlen szerző
Mára hozzászokhattunk, hogy sorra dől meg a világ összes melegrekordja, legyen szó napi maximumokról, heti, havi vagy éves átlagokról: a tavalyi volt minden idők legmelegebb éve (legalábbis a mérések kezdete, az 1850-es évek óta), egy kutatás szerint az elmúlt kétezer év legmelegebb nyarát éltük a Földön 2023-ban, de a valaha mért legmelegebb hónap is tavaly júliusra esett globálisan.
Ha csak Magyarországot nézzük – és nem az egyes mérőállomások csúcsértékeit, hanem az országos átlagot –, a tavalyi kánikula nem került be a rekordok könyvébe: a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) vonatkozó táblázatában a legmelegebb nyár mellett a 2022-es évszámot találjuk, a júniusi, júliusi és augusztusi rekordok pedig 2019-hez, 2021-hez és 1992-höz tartoznak. Ezek közül is a július a legérdekesebb, és nemcsak azért, mert a HungaroMet friss elemzése szerint 2024-ben újabb havi rekord dőlt meg, hanem azért is, mert ahogy az a KSH korábbi, 2021-ig frissített adatsorából kiderül, a hónap előző melegrekordjáig majdnem száz évet kell visszamenni az időben.
„A Meteorológiai Intézet fennállása óta (1871) ilyen meleg nyári hónapunk még nem volt” – írta a júliusi kánikuláról az Időjárás folyóirat 1928. szeptember-októberi számában Fraunhoffer Lajos meteorológus, az intézet nyugalmazott munkatársa. Hogy ez pontosan hány fokot jelentett, azt nehéz megfejteni: a korabeli cikk 24,7 Celsius-fokos országos havi középhőmérsékletről ír, ami a mai abszolút havi rekord (1992. augusztus: 24,5 °C) ismeretében megkérdőjelezhető, főleg, hogy a KSH táblázatában már csak 23,5 fok szerepelt, az Országos Meteorológiai Szolgálat pedig 23,05 fokot rendelt 1928 júliusához egy tavalyi gyűjtésben.
Ráadásul miután a július 16-i napi maximumhőmérsékleti rekordot, amit egészen idáig az 1928-ban a Hajdú-Bihar megyei Szerepen mért 40 Celsius-fok tartott, idén megdöntötte a Kelebián regisztrált 41,6 fokos csúcs, már csak egyetlen nap őrzi a kilencvenhat évvel ezelőtti kánikula emlékét: 1928. július 17-én, szintén Szerepen 41,1 fokot mértek – idén ugyanazon a napon 39,7 fok volt a maximum az országban.
Minden gyengítő tényező ellenére azonban kétség sem férhet ahhoz, hogy 1928 nyarán szokatlanul meleg volt az országban. Olyannyira, hogy Fraunhoffer egyenesen azt írta Az idei nagy hőségről című folyóiratcikkében:
„…a most átélt rendkívüli forró nyár nagyon kivételes és annyira ritka jelenség, hogy nagy valószínűséggel állítható: a mai nemzedék túlnyomó része ilyet már nem fog megérni.”
A Rákos-patak vizét felhasználó, strand céljára kialakított, beton fenekű Kristály-tó Budapesten – háttérben a Kerepesi út, balra mellette az egykori Vámház, attól jobbra a Körvasút felüljárója (1928)
A Rákos-patak vizét felhasználó, strand céljára kialakított, beton fenekű Kristály-tó Budapesten – háttérben a Kerepesi út, balra mellette az egykori Vámház, attól jobbra a Körvasút felüljárója (1928) Fotó: Fortepan / Vízkelety László
Lángoló rétek, kisült legelők, száraz levegő
A viszonylag hűvös május, majd a már melegebb, de a poláris front időszakos, hideget hozó betörései miatt nagyon változatos június után 1928 hetedik hónapjában lecsapott a forróság Magyarországra. A nyugat–kelet irányú alacsony nyomású légtömeg minket elkerülve észak felé vándorolt, így nem hozott enyhülést, a délről érkező magas nyomású légáramlat viszont stabilizálta a meleget és a szárazságot. Az Időjárás folyóirat havi összefoglalója alapján a váratlan kánikula minden szempontból felforgatta az országot:
„A hőségnek kivételessége mellett tanúskodik az a sok tűzeset, melyet a vasúti vonalak mentén a földeken (parlag és rét) a mozdony kéményéből kipattanó szikrák okoztak és egyéb tűzesetek, továbbá az a sok napszúrásos megbetegedés és haláleset, mely Budapesten és a vidéken is ez év júliusában érte az embereket. Még a budai hegyvidéken is annyira kisült a fű és egyéb takarmány, hogy ezeknek ez esztendőben még a második kaszálásuk is kizárt dolog. Amilyen szélsőséges volt a júliusi hőmérséklet, olyan szélsőséges természetesen a többi elem viselkedése is.”
A hőmérséklet havi átlaga országosan több mint 2,5 Celsius-fokkal haladta meg a korábbi júliusok átlagát, és az Alföldet nagyobb mértékben érintette a hőség (Kalocsán 3,3 fokkal volt a normális fölött az átlag), mint az ország nyugati részét (Nagykanizsán csak 1,6 fokkal). A hónap 20 napján az országban sehol nem esett eső, és nem is volt olyan nap, amikor az ország egészét érte volna csapadék – Szegeden és Egerben mindössze két csapadékos napot jegyeztek fel, míg a legtöbbet, nyolcat, Sopronban.
„Július időjárása, amilyen kedvező volt a gabonafélék érésére és a cséplési munkálatokra, olyan káros volt a kapásokra és takarmányfélékre. A legelők, rétek sokhelyütt teljesen kisültek, úgyhogy a jószág elesett a legelés lehetőségétől. Ha a szárazság még hosszabb ideig tart, a kapásokban és takarmányfélékben katasztrofális károktól lehet tartani. Súlyosbítja még az esőhiányt a levegő rendkívüli szárazsága, mely miatt harmat sem képződik, amely némileg felüdítené a tikkadt növényzetet” – írták az Időjárásban.
A kánikula nehézségeit természetesen a kor újságírói és fotográfusai is igyekeztek megragadni – az ő munkáik alapján igyekeztünk rekonstruálni az 1928 nyarán pusztító hőhullámot. Miért zárták be a Széchenyi-fürdőt a legnagyobb melegben? Miért állt egy ország a rendőrök mellé? Mire mentek a hínáros szegedi halastóban felkészülő úszók az olimpián? Mit írt Márai Sándor a Dunát megrohamozó tömegről? Mivel magyarázták majd' száz évvel ezelőtt a példátlan hőséget, és mennyire állnak meg ma ezek a nézetek?
