július 02, 2024
Ismeretlen szerző
A régi öregek még úgy éltek, hogy a kevés is elég volt nekik és azt a keveset is megbecsülték. Nem voltak szegények, mert mindenük megvolt, amire vágytak és keményen meg is dolgoztak érte.
Ha úgy alakult, hogy több lett a termés, azt elvitték a vásárba és elcserélték arra, amire nekik szükségük volt. A napi betevő falat mindig megvolt a családnak és maguknak is egyaránt, akkortájt még keresztet vetettek a kenyérre és hálát adtak a mindennapi falatért. Hála, becsület, kitartás…
Itt kezdődött a boldogság, amiről sokszor mi már csak álmodunk. De vannak szerencsések, akiknek ilyen nagyszüleik voltak és tőlük tanulhatták élni az életet és nem félni.
