Megindult a strandszezon. Eddig azt vártuk, hogy vége legyen a karanténnak és kimozdulhassunk. Hova máshová mennénk 35 fokos kánikulába, mint valamelyik közeli strandra. A balcsipart kézenfekvő megoldás lenne, azonban az árakat tekintve felér lassan egy luxusnyaralással egy hétvégi kiruccanás a magyar tengerre.
Aki járt Hollandiában vagy valamelyik egyéb északi országban az pontosan tudja, hogy az ottani árak nem a mi pénztárcánkra vannak szabva. 1500 forint körül van egy korsó Heineken bármelyik pubba. Pár éve még azon gondolkodtunk, hogy milyen jó nekünk itthon meginni kb. feleennyiért. Hát a mostani árakat nézve már nem így gondoljuk.
A járvány miatt hatalmasat nőtt a belföldi utazások aránya, amire felkapták a fejüket a vendéglátósok és nagyon vastagon fogtak a tollak a beárazás tekintetében. Tavaly már arról cikkeztünk, hogy jobban megéri lemenni a horvát tengerpartra, mint a Balatonon strandolni.
Az árak már Budapest belvárosával vetekednek.
Tény és való, hogy a vendéglátóhelyeket rendesen megtépázta a járvány, de nincs az jól, hogy most a vendégekre van terhelve az extra kiadás. Rengeteg embernek megromlott az anyagi helyzete. Senkinek sem jó, ha a Balatonpartra egy zavaróan drága helyként gondolunk.
A vége tényleg az lesz, hogy mindenki hűtőtáskával jár strandolni. Jó magyar szokás szerint bekészítve a rántotthúsos vagy fasírtos szendvics. Ez valamelyest eddig is így volt, de most már a sört is otthonról fogják vinni az emberek.
Ha az átlagárakat megfigyeljük, érthető…
A sima, sajtos pizzák 1700 forinttól indulnak, feltéttől függően a határ pedig a csillagos ég. Egy sonkás, sajtos, tejfölös lángos 1500 körül van. Egy korsó sör 800 forinttól indul. Egy gombóc fagyi 600 forint.
Mit lehet tenni? Igazából semmit. Nem lehet kollektíven hatni az összes vendéglátóegységre. A vállalkozóknak saját belátásán múlik, hogy mikét árazzák be a dolgaikat.
Most minden szálláshelyen a SZÉP-kártyás lehetőség dübörög. Ez még mindig Magyarország mellett szól Horvátországgal szemben.