Tegnap felszállt a buszra egy srác, aki csak két bottal tudott járni. Megbámulták, de nem adták volna át a helyüket neki. Elszakadt nálam a cérna, és így szóltam azokhoz, akik kényelmesen ültek:

“Tegnap felszállt a buszra egy fiú, aki csak két bot segítségével tudott járni. Megbámulták, de senki nem adta át a helyét. Hamar elszakadt nálam a cérna és így szóltam a busz hátsó ülő feléhez:

Állok hátul, hallgatom a kis reggeli wake up zenémet. Felszáll egy mozgássérült kisfiú (két bottal) a buszra nagy nehezen. Senki meg nem mozdulna, de senki, hogy átadja a helyét. Nem is kellett ennél több, hogy elszakadjon a cérna nálam, fülhallgatót kiveszem és mondom:

“A busz hátsó, ülő felétől egy kis figyelmet kérnék! Most, hogy végig nézték és bámulták a kisfiút, majd nagyvonalúan elfordították a fejüket ahelyett, hogy felállt volna valaki és átadta volna a helyét gratulálok!

De most Te, aki ilyen jól ülsz, felpattansz, hogy le tudjon ülni, mert majdnem a végállomásig megy a fiú!”

Beszélni se nagyon tudott a kissrác, de bólintott hogy köszönöm. Nincs mit kölyök! Még szórványos tapsot is kaptam azoktól, akik szintén álltak. Akik meg ültek, azok engem bunkóztak le.”

Sajnos sokszor elfelejtünk emberségesen viselkedni!

A kép illusztráció