Az ember mérhetetlen módon pusztítja a környezetét. Csodálatos bolygón élünk, ilyen biztosan nincs még egy az univerzumban, mégis elpusztítjuk a Földet. Az emberi kapzsiság, a természeti kincsek kizsákmányolása, a környezet- és levegőszennyezés olyan mértékben károsítja a levegőt, a vizeket, a növény- és állatvilágot, hogy Földünk rohamos tempóban pusztul el. Az elmúlt évtizedekben a helyzet egyre csak romlik. De beszéljenek helyettünk a képek, ezek a bizonyítékok sajnos tényleg valódiak. Bele sem merek gondolni, hogy unokáink, és utódaik milyen világban kell, hogy éljenek majd. Persze ha addigra nem pusztítja ki magát az ember egy atomháborúban…
A Oroville-tó Kaliforniában. A két kép között mindössze három év telt el: a bal oldali 2011-ben, a jobb oldali 2014-ben készült.
Az Aral-tó területe 2010-ben (balra) és 2014-ben (jobbra). A fekete körvonalak a tó 1960-as évekbeli területét jelölik. Mára már szinte az egész tó helyén egy sivatag áll.
Az Északi-sark 1980-ban és 2012-ben. Kutatások szerint 2040-re teljesen jégmentesek lesznek a nyarak az Északi-sarkon.
A Petermann-gleccser Grönlandon, 2009-ben és 2011-ben.
1926 és 2008 között a Grinnel gleccser (Montana, USA) szinte teljesen elolvadt.
A kiszáradás Indiában is komoly gondokat okoz. A két kép között alig pár év telt el, ám a különbség megdöbbentő.
A Nagy-korallzátony Ausztrália partjainál található.Földünk legnagyobb korallzátonya, 34,4 millió hektáron terül el. A víz egyre magasabb hőmérséklete visszafordíthatatlanul pusztítja a zátonyt, a korallok kifehérednek.
A Folsom-tó Kalifroniában. A víztároló 2011-ben a kapacitása 97%-án üzemelt, 2014-ben viszont már csak a vízkészlet 17%-a maradt meg.
Az őserdőirtások pusztító hatását ennél a képnél jobban nem lehet szemléltetni. Egy brazíliai őserdőt ábrázol a kép, a bal oldalon az érintetlen terület, míg a jobb oldalon a kivágott őserdő maradványa látható.