HÁROM NEMZEDÉK - NAGYPAPA - UNOKA - KERESZTAPA Erőss Pál, Legfelső Bíróság tanácselnök. Magyar Péter, miniszterelnök, Mádl Ferenc, köztársasági elnök

De kik voltak ők valójában?

Erőss Pál 

Életpályája

Ősei közt református nemesek, lelkészek és tanítók is voltak. Nyolc évig volt a Debreceni Református Kollégium diákja. 1956-ban fejezte be jogi tanulmányait a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen „summa cum laude” minősítéssel. Pályáját bírósági fogalmazóként kezdte. 1960-tól kerületi bírósági bíró, majd fővárosi bírósági tanácselnök, 1979-től legfelsőbb bírósági bíró. Ebben a minőségében vezette 1981-től az Igazságügyi Minisztérium Polgári Osztályát. Munkája mellett 1978-tól a Magyar Televízió Jogi esetek című műsorában 12 éven át állandó jogi szakértőként működött, ami óriási sikert és népszerűséget hozott számára. 1989-től Kulcsár Kálmán miniszter és Sárközy Tamás államtitkár a további munkájára nem tartott igényt.

Mint ügyvéd a rendszerváltás után néhány „spontán privatizált” nagyvállalat visszaszerzésével próbálkozott. A 2006-os őszi rendőri brutalitás áldozatainak a megsegítése érdekében kollégáival és ismert személyiségekkel közösen létrehozta a Ne Féljetek Alapítványt, amely több millió forintot osztott ki azoknak, akik maradandó sérülést szenvedtek.[4] Munkájának elismeréseképpen SZOT-díjat, Munka Érdemrendet kapott, kétszer részesült az MTV nívódíjában, továbbá megkapta az Igazságügy kiváló dolgozója és a Magyar Találmányi Hivatal kiváló dolgozója kitüntetést.

2010. október 23-án a köztársasági elnök a jogszabályoknak a széles közvélemény számára szuggesztív, kiváló retorikai képességekkel és bölcsességgel történő megismertetése és közérthetővé tétele, valamint ügyvédi, bírói és közéleti tevékenysége, életútja elismeréseként részére a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje kitüntetést adományozta.[5]

Családja

1956-ban feleségül vette Mádl Terézt, Mádl Ferenc későbbi köztársasági elnök testvérét, akitől két lánya született, Mónika (1959) és Eszter (1968); ők ketten szintén jogászok lettek. Öt unokája van, valamint hat dédunokája.[6]

Egyik unokája Magyar Péter jogász, politikus.

Mádl Ferenc

Mádl Ferenc (Bánd, 1931. január 29. – Budapest, 2011. május 29.[1]) Széchenyi-díjas magyar jogtudós, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A nemzetközi gazdasági és összehasonlító magánjog neves kutatója. 1990 és 1993 között tárca nélküli miniszter, 1993 és 1994 között művelődési és közoktatási miniszter. 2000-től 2005-ig a Magyar Köztársaság elnöke.

Életpályája

Bánd és Szentkirályszabadja elemi iskolája után, középiskolában, 1943–1951 között, a Veszprémi Piarista Gimnáziumban (később Állami, jelenleg Lovassy László Gimnázium) tanult. 1951-ben vették fel a Pécsi Tudományegyetemre, majd 1953-ban átkerült az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karára, ahol 1955-ben szerzett jogi diplomát. 1961 és 1963 között a Strasbourgi Egyetem Nemzetközi Összehasonlító Jogi Karán vett részt posztgraduális képzésen.

Diplomájának megszerzése után bírósági fogalmazó, majd bírósági titkár volt. 1956-ban a Magyar Tudományos Akadémia Hivatalának állam- és jogtudományi referense lett, később osztályvezetői minőségben dolgozott ott 1971-ig, majd 1980-ig a Magyar Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Intézetének főmunkatársa volt.

Akadémiai állása mellett 1971-től az Eötvös Loránd Tudományegyetem polgári jogi és nemzetközi magánjogi tanszékének oktatója volt, kezdetben docensi minőségben. 1973-ban kapta meg egyetemi tanári kinevezését. 1978-ban az egyetem Civilisztikai Tudományok Intézetének igazgatójává, emellett 1985-ben a nemzetközi magánjogi tanszék vezetőjévé nevezték ki. Számos külföldi egyetemen volt vendégprofesszor: Kaliforniai Egyetem, Berkeley (1967, 1979), Strasbourgi Egyetem (1968, 1970), McGeorge Jogi Egyetem, Sacramento (1979), Lajos–Miksa Egyetem, München (1995).

1964-ben védte meg az állam és jogtudományok kandidátusi, 1974-ben akadémiai doktori értekezését. Akadémiai doktori disszertációjának témája: „A vállalat és a gazdasági verseny az európai gazdasági integráció jogában”. 1977-ben lett tagja az MTA Állam- és Jogtudományi Bizottságának. 1984-ben a Tudományos Minősítő Bizottság titkárává nevezték ki, amely tisztségét a TMB 1990-es megszűnéséig viselt. Közben 1987-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1993-ban rendes tagjává. 1985-ben a Harvard Nemzetközi Kereskedelmi Jogi Akadémia, 1988-ban az Európai Akadémia, 1989-ben az Európai Tudományos és Művészeti Akadémia is felvette tagjai sorába. 1999-től a Szent István Akadémia tagja volt.

Az Állam és Jogtudomány, az Acta Juridica és a hamburgi Nemzetközi Összehasonlító Jogi Enciklopédia szerkesztőbizottságába is bekerült. Húsz szakkönyvet és több mint kétszáz tanulmányt publikált magyarul és idegen nyelveken. 1999. március 15-én Széchenyi-díjat kapott az európai jog, a nemzetközi magánjog és a nemzetközi kereskedelmi jog területén kifejtett, nemzetközileg elismert tudományos munkásságáért, iskolateremtő egyetemi oktatói, valamint tudományszervezői tevékenységéért.

2011. május 29-én hunyt el. 2011. június 7-én a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben (28-as parcella 0 szakasz, 1. sor, 40. sírhely) helyezték örök nyugalomra.[2][3][4][5][6]

Közéleti pályafutása

1988-ban a magánjog egységesítését szolgáló római nemzetközi intézet kormányzótanácsának tagja, 1989-ben az államok és a külföldi beruházások washingtoni nemzetközi választottbíróságának bírája lett.

Hazai közéleti szerepe a rendszerváltás után lett, amikor az Antall-kormányban kinevezték Európa-ügyi és a tudománypolitikáért (ezáltal az MTA felügyeletéért) felelős tárca nélküli miniszterré 1990. május 23-ai hatállyal. Miniszteri tisztségét 1993. február 22-éig viselte, amikor művelődési és közoktatási miniszterré nevezték ki. Tisztségét a Boross-kormányban is megtartotta. Eközben 1990 júliusától 1994-ig a kormány mellett működő Tudománypolitikai Kollégium elnöke volt. Miniszteri munkássága alatt fontos szerepet játszott a hazai oktatásügy és tudományos kutatás új, korszerű kereteinek, valamint törvényi szabályozásának kialakításában. Emellett privatizációs miniszterként 1990 és 1991 között az Állami Vagyonügynökség (ÁVÜ) igazgatótanácsának elnöki tisztét töltötte be.

1995-ben az akkori ellenzéki pártok többsége (Fidesz, MDF, KDNP) Mádl Ferencet jelölte köztársasági elnökjelöltnek, az Országgyűlés azonban a kormányoldal (MSZP, SZDSZ) jelöltjét, Göncz Árpádot választotta újra államfőnek. Jelölése az ellenzék jelöltállító szerepét volt hivatott jelezni.

1996 és 2000 között a konzervatív Magyar Polgári Együttműködés Egyesület elnökeként tevékenykedett, emellett 1999 és 2000 között az Orbán-kormány tudományos tanácsadó testületének tagja volt.

2000-ben az akkori koalíciós megállapodás szerint az FKgP volt jogosult a kormánypártok nevében köztársasági elnököt jelölni. A párt Mádl Ferencet jelölte. Június 6-án az Országgyűlés megválasztotta Göncz Árpád utódjaként köztársasági elnökké a harmadik fordulóban. Ekkor távozott minden addigi munkahelyéről. 2005-ben bejelentette, hogy nem vállal még egy elnöki ciklust. 2005. augusztus 5-én adta át hivatalát utódjának, Sólyom Lászlónak. Visszavonulása után emeritálta és díszdoktori címet adományozott neki az ELTE.

Tudományos munkássága

Fő kutatási területei a nemzetközi gazdasági jog, az Európa-jog és a nemzetközi összehasonlító magánjog. Kutatásai során a deliktuális felelősség jogi rendjét a társadalmi fejlődés szemszögéből mutatta be. Kimunkálta a nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogának elméletét. Megszervezte az említett diszciplínák oktatási és kutatási tanszéki feltételeit. Elősegítette az európai integráció, illetve Magyarország EU-s csatlakozásának jogi keretét és feltételeit, elsősorban a jogharmonizáció területén. Ehhez feldolgozta és bemutatta könyveiben az európai integráció jogi rendjének több intézményét.

A nemzetközi összehasonlító (komparatív) magánjog területén fejtett ki komolyabb tudománypolitikai, illetve -szervezési tevékenységet. Különböző tudományos fórumokon és társaságokon keresztül ösztönözte a kelet–nyugati jog-összehasonlítás kiterjesztését és tudományosabb alapokra történő helyezését.

Családja

Mádl Ferenc emléktáblája szülőfaluja, Bánd központjában

Apja Mádl Antal (1903–1988), kisbirtokos,[7] anyja Lóhn Mária (1910–1996).[8] Az anyai nagyszülei Lohn József (1872–1961), budapesti kocsis,[9] és Veinhardt Teréz (1880–1959) voltak.[10][11]

Mindkét nagyapja megjárta Amerikát és a kint szerzett keresményükből földet vettek. Szülei előbb néhány hold földön gazdálkodtak, majd béreltek még hozzá egészen a téeszesítésig. Édesapja földműves létére filozófiai mélységű könyveket olvasott, több hangszeren játszott. A Herendi Porcelángyárból ment végül nyugdíjba.[12]

Hatan voltak testvérek, szűkös soruk dacára szüleik segítségével valamennyien egyetemet végeztek: két testvére jogi egyetemet, egy közgazdasági egyetemet, kettő bölcsészettudományi egyetemet végzett.

Felesége Némethy Dalma volt. Egy fia és három unokája született. Másod-unokatestvére Mádl Antal irodalomtörténész, egyetemi tanár.

Egyik lánytestvérének (Teréz) férje Erőss Pál bíró és népszerű televíziós személyiség volt. Az ő unokájuk, egyben Mádl keresztfia Magyar Péter európai parlamenti képviselő, a Tisztelet és Szabadság párt elnöke, aki korábban Varga Judit volt igazságügyi miniszter és fideszes országgyűlési képviselővel élt házasságban.

Olvasd tovább

Orbán szintet léphet? Brüsszel élére kerülhet 2029-ben!

Az elmúlt napokban egyre több helyen felbukkant a kérdés, hogy Orbán Viktor vajon egyszer még Brüsszel egyik legfontosabb székére is pályázhat-e, és 2029-ben akár Ursula von der Leyen helyére kerülhet-e. A felvetés elsőre erős címnek hangzik, de a valóság ennél jóval bonyolultabb: Ursula von der Leyen jelenlegi, második ciklusa 2024 decemberétől 2029 novemberéig tart, vagyis a vita valójában a 2029-es európai parlamenti választások utáni új uniós vezetésről szól — és arról sincs semmilyen biztos jel, hogy akkor ő maga újra ringbe szállna.

Nem népszavazás döntene róla, hanem kemény brüsszeli alku Az Európai Bizottság elnökét nem közvetlenül választják meg az uniós polgárok. A folyamat úgy működik, hogy az Európai Tanács — vagyis a tagállami vezetők — jelölnek egy személyt, akit aztán az Európai Parlamentnek abszolút többséggel jóvá kell hagynia. Az uniós szabályok szerint a jelöltet a parlamenti erőviszonyok figyelembevételével választják ki, és jellemzően a legerősebb európai politikai családból érkezik. Magyarán: ehhez nem elég egy hangos kampány vagy egy erős személyes brand, nagyon széles államközi és parlamenti támogatás kell.

Orbán előtt most nem Brüsszel, hanem a saját táborának újjászervezése áll

A mostani politikai helyzet kifejezetten nem Orbánnak kedvez egy ilyen jövőbeli uniós csúcsposzt szempontjából. A Reuters és az AP beszámolói szerint Orbán Viktor a 2026-os választási vereség után elveszítette a miniszterelnöki pozícióját, és maga is arról beszél, hogy a Fidesznek „teljes megújulásra” van szüksége. Ez azt mutatja, hogy jelenleg nem egy brüsszeli előretörés, hanem a hazai politikai túlélés és újraszervezés van napirenden.

Ráadásul az a politikai közeg sem tűnik most elég erősnek, amelyből egy ilyen jelölés reálisan kinőhetne. Az Európai Parlament hivatalos oldala szerint jelenleg nyolc frakció működik, köztük a Patrióták Európáért csoport is, amelyhez Orbán köre kötődik; Euronews-beszámoló szerint ez a frakció a harmadik legnagyobb, nem pedig a legerősebb blokk. Mivel a Bizottság elnökét tipikusan a legnagyobb politikai család környékéről emelik ki, ez eleve komoly hátrányt jelentene.

Elméletben nem lehetetlen, gyakorlatban viszont nagyon meredek

Fontos azért hozzátenni, hogy jogilag nincs olyan szabály, amely kizárná, hogy egy korábbi miniszterelnök vagy akár egy vitatott megítélésű politikus egyszer még uniós csúcsjelölt legyen. Az uniós rendszerben azonban nem az számít, ki mennyire ismert otthon, hanem az, hogy össze tud-e rakni maga mögé egy olyan többséget, amelyet egyszerre elfogadnak a tagállami vezetők és a parlamenti többség is. Márpedig Orbán az elmúlt években éppen azokkal az uniós intézményekkel került rendszeresen konfliktusba, amelyeknek a támogatása nélkül ez a pozíció megszerezhetetlen.

Ezt a politikai távolságot jól mutatja az is, hogy Ursula von der Leyen április 13-án kifejezetten üdvözölte Orbán választási vereségét, és azt a „szabadságjogok győzelmének” nevezte. Ez nem egyszerű személyes odaszúrás volt, hanem annak jele, mennyire messze áll egymástól a két politikai világ Brüsszelben. Egy ilyen háttérrel ma nehéz elképzelni, hogy éppen Orbán köré épülne fel a következő nagy uniós konszenzus.

Inkább hangzatos felvetés, mint valós 2029-es forgatókönyv

Összességében tehát a válasz az, hogy elméletben nem kizárt, hogy Orbán Viktor egyszer uniós csúcspozícióra pályázzon, de a jelenlegi erőviszonyok alapján ez inkább politikai fantázia, mint reális 2029-es terv. Nincs hivatalos bejelentés arról, hogy ilyen ambíciója lenne, a mostani hírek inkább a Fidesz újjászervezéséről és az Orbán utáni magyar–EU viszony újrarendezéséről szólnak. A kérdés ettől még izgalmas, mert jól megmutatja, hogy 2029-ben nem pusztán személyek, hanem két egymással szemben álló Európa-kép feszülhet majd egymásnak.

Olvasd tovább

Ma lenne 63 éves Gesztesi Károly. 🖤 Ez történt vele pontosan az utolsó napján, amit ezen a földön töltött:

Gesztesi Károly 2020. január 4-én, 56 éves korában hunyt el. A budapesti Ferdinánd híd közelében vezetett, amikor hirtelen rosszul lett, és infarktust kapott. Miután félreállt az autójával, a mentők közel ötven percen át küzdöttek az életéért, de minden igyekezet ellenére már nem tudták megmenteni. A népszerű színész ma ünnepelné a 63. születésnapját. Galériánkban azt is megmutatjuk, hogyan néz ki most a sírja.

Gesztesi Károly halála 2020-ban az egész országot megrázta. A szeretett színész, aki április 16-án, vagyis ma lenne 63 éves, a Budakalászi Zsidó temetőben nyugszik, nem messze attól a helytől, ahol egykor élt. Sírját a családja gondosan ápolja, köztük volt felesége, Liptai Claudia és gyermekei, Panka, Dávid és Márkó is, akik méltósággal és szeretettel őrzik az emlékét.

Felfoghatatlan, de Gesztesi Károly ma még csak 63 éves lenne. Váratlan halála 2020-ban sokakat megrendített, és hatalmas űrt hagyott maga után. A különleges hangú, karakteres színész olyan ember volt, akit nem lehetett nem észrevenni, és talán nem is lehetett nem szeretni. Sokszor végletekig hajtotta magát, de éppen ez az intenzitás, a humora, a sármja és a nagy szíve tette őt annyira szerethetővé.

Gesztesi Károly azon a hideg januári napon is dolgozni indult, amikor a szíve végleg feladta. A színház, a munka, a közönség szeretete egész életében fontos volt számára, és talán már sosem tudjuk meg, megérezte-e, hogy közeleg a baj. Az idő azonban semmit sem vett el abból a szeretetből, amellyel a közönség és a pályatársai ma is gondolnak rá. A sírja gránitból készült, rendezett, csendes és gondosan ápolt, akárcsak az emléke azokban, akik ismerték és szerették.

A sírkövén egy bibliai idézet olvasható, amely méltón tükrözi Gesztesi Károly lelkét és az utána maradt reményt:

„Megelevenít minket két nap múlva, a harmadik napon feltámaszt bennünket és élni fogunk ő előtte” – ez a mondat nemcsak a színész hitét idézi meg, hanem azok reményét is, akik hisznek benne, hogy az ember addig igazán nem tűnik el, amíg szeretettel őrzik a nevét a szívükben.❤️  

Olvasd tovább

A volt férjem a kórházban hagyott azon a napon, amikor megszületett a fiunk. 25 évvel később nem hitt a szemének

Azon a napon, amikor a férjem elhagyott, nem csapta be maga mögött az ajtót.

Azt hiszem, az könnyebb lett volna. Anyám mindig azt mondta, hogy a becsapott ajtó haragot jelent, és a harag él.

– A haraggal lehet küzdeni, Bella. Meg lehet érteni az okát.

Amit Warren adott nekem helyette, az egyetlen pillantás volt az újszülött fiunkra, egy gyors tekintet a neurológusra, és egy olyan tiszta csend, ami szinte vágott.

– A haraggal lehet küzdeni, Bella.

Henry alig volt háromórás. Még infúzió volt a karomban. A testem szétszakítva érezte magát, a fiam pedig a mellkasomon feküdt, apró ökölbe szorított kezével a kórházi köpenyemet markolta.

A neurológus gyengéden beszélt – később megtanultam, hogy ez az első jele annak, hogy az életed kettéválik: előtte és utána.

– Mozgásszervi károsodásról van szó – mondta. – A teljes képet ma még nem látjuk, de Henrynek terápiára, támogatásra és szoros megfigyelésre lesz szüksége a következő hónapokban.

Úgy bólintottam, mintha csak útbaigazítást adna egy gyógyszertárhoz.

Henry alig volt háromórás.

– Nem a maga hibája, anyuka – tette hozzá. – A terhesség kiszámíthatatlan. Ami számít, hogy ez nem életveszélyes. Megfelelő támogatással a fia teljes életet élhet.

Megszorította a kezem. – Bármikor hívhat.

– Köszönöm – suttogtam.

Ekkor Warren a kulcsaiért nyúlt.

Először azt hittem, csak friss levegőre van szüksége. Ilyen volt: sétával dolgozta fel a fontos dolgokat.

– Drágám – szóltam. – Ideadnád azt a pohár vizet?

– A terhesség kiszámíthatatlan.

Nem mozdult.

Ehelyett úgy nézett Henryre, ahogy egyesek egy megrongálódott falra néznek. Nem gyász, nem félelem… felmérés.

– Én ezt nem csinálom – mondta.

Rábámultam. – Tessék?

A férjem állkapcsa megfeszült. – Nem erre az életre jelentkeztem, Bella. Olyan fiút akartam, akivel labdázhatok, akit megtaníthatok szörfözni. Henry erre soha nem lesz képes.

– Én ezt nem csinálom.

Vártam, hogy visszavonja. Vártam, hogy sírjon, pánikba essen, hogy mondjon bármit, amit egy tisztességes ember mondana, amikor rossz hírt hall a fiáról.

Felvette a kabátját, és kisétált a szülőszobából, mintha csak egy túl hosszú megbeszélésről távozna.

A nővér megérintette a vállamat. A neurológus mondott valamit, de nem hallottam.

Lenéztem a fiamra – olyan ártatlan volt, olyan bizalommal teli.

– Nos, kisfiam – suttogtam. – Úgy tűnik, mostantól csak te és én vagyunk.

Úgy pislogott rám, mintha soha nem is számított volna másra.

– Csak te és én.

Két nappal később egyedül írtam alá a zárópapírokat, egyedül hallgattam végig a terápiás útmutatásokat, és néztem, ahogy más nők virágokkal, lufikkal és férjekkel távoznak a szülészetről.

Én egy alvó babával, egy dossziényi papírral – ami elég vastag volt ahhoz, hogy eldugítsa a nyomtatót – és egy Carla nevű nővérrel az oldalamon indultam haza.

– Jön valaki magáért? – kérdezte.

Olyan erősen mosolyogtam, hogy fájt. – Majd.

Ez volt a hazugság, amit idegeneknek mondtam körülbelül egy évig.

Egyedül írtam alá a papírokat.

A lakásom tápszer, babapor és citromos tisztítószer illatát árasztotta. Amikor féltem, takarítottam – vagyis mindig takarítottam.

A nehéz évek nem voltak nemesek. Drágák és kimerítőek voltak.

Megtanultam, hogyan nyújtsam Henry lábait, miközben sírt, és a kezeim az alváshiánytól remegtek. Megtanultam, melyik biztosítási ügyintéző reagál a kedvességre, és melyiknél kell nyomást gyakorolni.

A templomban az emberek ugyanazzal a halk hanggal beszéltek hozzám, amit temetéseken használnak.

Egy vasárnap, amikor Henry hat hónapos volt, a gyerekszoba folyosóján igazítottam a sínjeit, amikor a kórusból egy nő odalépett.

– Olyan tündéri – mondta. Aztán lehalkította a hangját. – És Warren? Ő… hogy viseli?

Megigazítottam Henry zokniját. – Nem viseli. Már jóval azelőtt elment, hogy a varrataim begyógyultak volna.

A nő szája kinyílt, majd becsukódott.

Henry tüsszentett.

Megcsókoltam a homlokát. – Ha látja a jelenléti ívet, ide tudná adni? Tele van a kezem.

Amikor Henry elkezdte az iskolát, már volt egy olyan tekintete, ami túl egyenes volt azoknak a felnőtteknek, akik jobban szeretik a „könnyű” gyerekeket.

Az első alkalommal, amikor ki kellett állnom érte az iskolában, hét éves volt. Mellettem ült, miközben az igazgatóhelyettes összekulcsolt kézzel mosolygott.

– Csak reálisak akarunk lenni – mondta. – Nem szeretnénk, ha Henry frusztráltnak érezné magát egy olyan osztályban, ami talán gyorsabb tempóban halad, mint amit ő bír.

Henry a papírokra nézett az asztalon. Aztán rá.

– Fizikailag érti? – kérdezte. – Vagy azért, mert azt hiszi, buta vagyok?

A nő pislogott. – Nem ezt mondtam.

– Nem – felelte a fiam. – De ezt értette, ugye?

Összeszorítottam az ajkaimat, hogy ne nevessek.

Az autóban aztán mégsem sikerült.

Előrehajolt a hátsó ülésről. – Mi az?

– Nem beszélhetsz így az iskola vezetőivel.

– Miért ne, anya? Tévedett.

A visszapillantó tükörben néztem rá – éles szemek, makacs áll, minden porcikájában az én fiam.

– Ez – mondtam – sajnos egy nagyon erős érv.

A gyógytorna lett az a hely, ahol a haragja izommá alakult.

– Nem beszélhetsz így.

Tízéves korára Henry többet tudott az ízületekről és az idegpályákról, mint a legtöbb ember.

Az orvosi ágyon ülve, egyik lábát lóbálva javította ki a nála kétszer idősebbeket.

Egy délután egy rezidens rápillantott a kartonjára.

– Késleltetett motoros reakció a bal oldalon.

Henry összeráncolta a homlokát. – Itt ülök magával szemben. Meg is kérdezhet.

A rezidens elfojtott egy ásítást. – Rendben. Milyen érzés?

– Idegesítő – felelte Henry. – És feszes. Meg olyan, mintha mindenki rólam beszélne, nem hozzám.

Felnevettem. Meg tudta védeni magát.

– Meg is kérdezhet.

Tizenöt évesen már orvosi folyóiratokat olvasott a konyhaasztalnál, miközben én mellette fizettem a számlákat.

– Mit olvasol? – kérdeztem.

– Egy rossz cikket – mondta. – Elfelejti, hogy a kórlap mögött egy ember van.

A gyógytorna volt az a hely, ahol ez az élesség hasznossá vált.

Egy Jonah nevű terapeuta egyszer azt mondta:

– Hihetetlen fejlődést érsz el.

Henry letörölte a homlokáról az izzadságot, és összeszűkítette a szemét.

– Ez úgy hangzik, mint egy mondat, amit azelőtt mondanak, hogy valami rosszat közöljenek.

– Mit olvasol?

Jonah elmosolyodott.

– Itt az ideje a lépcsőnek.

Henry lehunyta a szemét.

– Persze, hogy az.

– Itt leszek melletted – mondtam.

Rám pillantott.

– Ez nem nyugtat meg.

Aztán feltolta magát állásba. Az állkapcsa megfeszült, a lábai remegtek, és tett egy lépést… majd még egyet… és még egyet.

– Itt az ideje a lépcsőnek.

Egy este, tizenhat évesen, zihálva jött be a konyhába a séta után.

– Annyira elegem van – mondta. – Abból, hogy az emberek úgy beszélnek rólam, mintha valami elrettentő példa lennék. Így születtem. Ennyi.

Elzártam a csapot.

– Akkor mi szeretnél lenni, kicsim?

A pulthoz dőlt, és rám nézett.

– Olyan valaki, aki az orvoslásban dolgozik – mondta. – Az akarok lenni, aki a beteghez beszél, nem róla.

– Így születtem. Ennyi.

A fiam bekerült az orvosi egyetemre. Az évfolyam legjobbjaként – kétség sem fér hozzá.

Néhány nappal a diplomaosztó előtt a konyhaasztalnál találtam rá. A tabletje lefelé fordítva feküdt, a két keze laposan az asztalon.

Ez szokatlan volt. Henry sosem ült nyugodtan, hacsak nem tervezett valamit… vagy nem volt dühös.

– Mi a baj? – kérdeztem.

Felnézett.

– Apa hívott.

Vannak mondatok, amelyek visszarántanak az időben.

Túl óvatosan tettem le a bevásárlószatyrot.

– Hogy talált meg?

– Az interneten. Tudtam, hogy felveheti velem a kapcsolatot, ha akarja. Csak nem gondoltam, hogy meg is teszi.

– Apa hívott.

Persze, hogy Warren akkor találta meg, amikor akarta.

Nem akkor, amikor Henry tizenkét éves volt, és nem tudtuk kifizetni a szükséges eszközöket. Nem akkor, amikor tizenhét évesen a fájdalomtól nem tudott aludni. Csak most… amikor a siker már fehér köpenyt viselt.

– Mit akart? – kérdeztem.

Henry szája megrándult.

– Azt mondta, büszke rám… arra, amivé váltam.

Felnevettem, keserűen, csúnyán.

– El akar jönni a diplomaosztóra – mondta Henry.

– Nem.

Egy pillanatig csendben volt.

– Meghívtam, anya.

Felnevettem.

Ránéztem a fiamra.

– Miért?

– Mert nem akarom, hogy rossz verzióban éljen tovább ez a történet a fejében.

Kérdezni akartam még, de nem találtam a szavakat.

A diplomaosztó estéje villanások, virágok és büszke családok kavalkádjában telt.

Folyton a ruhám elejét igazgattam.

Henry észrevette.

– Anya.

– Tessék?

– Már megint csinálod.

– Mit?

Lenézett a kezeimre.

– A ruhát. Már hatszor megigazítottad.

– Sok pénzt fizettem ezért a ruháért – mondtam. – Megérdemli a figyelmet.

Ettől elmosolyodott.

– Jól nézel ki – mondta.

És akkor Warren belépett.

Azonnal felismertem. Huszonöt év megvastagította és ősz hajszálakat adott neki, de ott volt – sötét öltönyben, fényes cipőben, egy olyan mosollyal, ami magától értetődőnek vette, hogy szívesen látják.

– Megérdemli a figyelmet.

Felénk indult, mintha odatartozna.

– Bella – mondta.

– Warren.

A tekintete Henryre siklott, megállt a lábain. Végigmérte a széles vállát, a biztos tartását… és azt, hogy nincs ott a kerekesszék, amelyet elutasított még azelőtt, hogy a fia egyáltalán fel tudta volna tartani a fejét.

– Fiam – mondta.

Henry arca nem változott.

– Jó estét.

Warren röviden felnevetett.

– Szép eredmény. Se kerekesszék. Se bot. Még csak nem is sántítasz.

A tekintete Henryn időzött.

Henry csak ennyit mondott:

– Valóban?

Warren pislogott.

Mielőtt válaszolhatott volna, egy oktató lépett a színpadra, és megkocogtatta a mikrofont. A beszélgetések elhalkultak, a székek megcsikordultak, és Henry nevét szólították a legnagyobb kitüntetéshez.

– Jól vagy, kicsim? – suttogtam.

– Most már igen.

Aztán elindult a pulpitus felé – azzal az enyhe sántítással, amit Warren észre sem vett.

A taps már azelőtt elkezdődött, hogy odaért volna a mikrofonhoz. Letette a jegyzetlapját, és végignézett a termen.

– Az emberek szeretik az ilyen történeteket – mondta. – Látják a fehér köpenyt, és azt hiszik, ez a kitartás története. Az enyém.

Néhányan halkan felnevettek.

Aztán rám nézett.

– De ha ma este itt állok, az nem azért van, mert különösen bátor lettem volna. Hanem azért, mert az anyám az volt.

A terem elcsendesedett.

– Amikor megszülettem, az orvos azt mondta a szüleimnek, hogy a testem meg fogja nehezíteni az életet. Az apám még aznap elhagyta a kórházat.

Valahol mögöttem valaki élesen beszívta a levegőt.

– Az anyám maradt – folytatta Henry. – Minden papírnál, minden terápián, minden iskolai megbeszélésen, ahol azt javasolták, hogy célozzak alacsonyabbra… és minden éjszakán a nappali padlóján, amikor mindketten túl fáradtak voltunk ahhoz, hogy türelmesek legyünk.

Mindkét kezét a pulpitusra tette.

– Ő vitt be olyan helyekre, ahová az apám túl gyenge volt belépni. Ő akkor maradt, amikor az élet már nem tűnt igazságosnak.

Warren teljesen mozdulatlanná vált.

Henry ekkor rá nézett.

– Az anyám maradt.

– Szóval nem, ez nem egy közös büszke pillanat a szüleim számára. Ez annak a nőnek a pillanata, aki egyetlen nehéz napot sem hagyott ki.

Visszanézett rám.

– Anya – mondta, most már lágyabban –, minden jó bennem először a te nevedet tanulta meg.

Ez volt az a pont.

A szám elé kaptam a kezem. Sírtam dékánok, sebészek, idegenek… és a férfi előtt, aki egykor ott hagyott a kórházi ágyon.

A taps hátulról indult, és végigsöpört a termen, míg mindenki fel nem állt. Egy pillanattal később én is felálltam. Henry már mosolygott.

Warrenre rá sem néztem.

Utána Henry a folyosón talált meg.

– Jól vagy? – kérdezte.

Könnyek között nevettem.

– Nem. Ez elképesztően pimasz volt tőled.

Elmosolyodott.

– Utáltad?

Ekkor Warren jelent meg.

– Ezért hívtál ide? – kérdezte feszült arccal.

– Nem hoztalak kellemetlen helyzetbe – mondta Henry. – Az igazat mondtam. Láttad, mivé váltam, és azt hitted, visszaléphetsz a történetbe. Nem teheted.

Warren megszólalni készült, de Henry nem hagyta.

– Az első napon elmentél – mondta. – Az anyám minden egyes nap maradt utána. Ha tudni akarod, hogyan végződik a történetem, nézd őt. Miatta volt érdemes elmesélni.

És ezzel a férfi, aki egykor elhagyott minket… most egyedül maradt.

Olvasd tovább

Dopeman: nem éltek szarul a magyarok! Hajmeresztő dolgokat állít a rapper

Erős videókat tett közzé Facebook-oldalán Dopeman, aki ezúttal sem fukarkodott a hajmeresztő állításokkal.

A rapperből egyre inkább influenszerré vált Pityinger azt állítja, hogy a Tisza győzelme óta folyamatosan zaklató telefonhívásokat kap:

"Nagyon érdekes figurák hívnak, megerősítve ezzel abban, hogy azt hiszem, én állok a normalitás talaján, és nem ők. Amikor a szoborfejet rúgtam el, akkor fideszesek nem hívogattak, szóval ez vadabb brigád" – mondta, majd egy másik rövid felvételen a gyurcsányozás és orbánozás közti fontos különbséget próbálta megtalálni.

"A Fidesz azért tudott mutogatni Gyurcsányra, meg elmúlt nyolc évezni, mert Gyurcsány alatt szarul éltek a magyarok. Viszont a Tisza Párt azért nem fog tudni orbánozni, mert Orbán alatt nem éltek szarul a magyarok. Ha a Tisza Párt mindent jól fog csinálni, akkor nem is kell, hogy mutogasson bárkire"

– hangzik el, a gondolatmenet rövidesen azonban hirtelen még komplexebbé válik:

"Viszont ha Abdul majd masszírozgatja a csajodat, meg fölmegy a rezsiszámla, akkor kell mutogatnivaló. Viszont akkor hova mutogatsz? Oda, ahol nem volt Abdul, és nem volt magas a rezsiszámla?"

Olvasd tovább

Megvan a Tisza Párt 140. mandátuma, a nyírbátori választókerületben is fordítottak

Fordított és nyert a Tisza Párt jelöltje Szabolcs-Szatmár-Bereg megye 6-os számú, Nyírbátor központú választókerületében. Barna-Szabó Tímea az átjelentkezők és a külképviseleteken szavazók voksaival legyőzte a Fidesz–KDNP jelöltjét, Simon Miklóst, aki múlt vasárnap még 174 szavazattal vezetett.

A Nemzeti Választási Iroda péntek esti végleges adatai szerint a tiszás Barna-Szabó 47,91 százalékkal nyert, míg a fideszes Simon a szavazatok 45,75 százalékát szerezte meg. Barna-Szabóra 24 831-en, Simonra pedig 23 713-an szavaztak, vagyis a tiszás jelölt több mint ezer szavazattal nyert.

Mindez azt jelenti, hogy a Tisza Pártnak már 140 mandátuma van.

Olvasd tovább

Ő soha nem volt eladó vagy megvásárolható! Újabb részletek derültek ki Tóth Gabi fideszes munkájáról, ezért volt szüksége az állásra

Tóth Gabi a Fidesz győzelme után akarta elárulni a részeteket, de kikerült a videó.

A 2026-os választási földindulás után nemcsak a politikai paletta, hanem a kormánypárti celebvilág is romokban hever. Osváth Zsolt legújabb videójában az elmúlt évek "udvari művészein" és azok hirtelen hitelességi válságán élcelődött.

A tartalomgyártó szerint a korábban méregdrága szerződésekkel kitömött hírességek - Radics Gigitől Nagy Ferón át Dopemanig - dalai most, a vereség árnyékában egészen új, ironikus értelmet nyertek.

Osváth kendőzetlen őszinteséggel jelentette ki: szemernyi sajnálatot sem érez azok iránt, akik az elmúlt években milliós gázsikért cserébe segítettek félelmet kelteni vagy mocskolni az ellenzéket.

„Évek óta kapták a pénzt, a lehetőségeket, a szerződéseket csak azért, hogy mocskoljanak. Egy másodpercig nincsen bennem együttérzés”

- fogalmazott az influenszer.

A videó központi célpontja azonban ezúttal is Tóth Gabi volt, akinek a választási éjszakán (még az eredmény előtt), a Bálnánál tett nyilatkozata verte ki a biztosítékot.

Az énekesnő azzal próbálta védeni politikai szerepvállalását, hogy neki is van családja és háza, amit egyedül kell fenntartania, és a "független, objektív oldal" miatt nem volt munkája évekig - ezért is volt szüksége a munkára amit Kocsis Mátétól kapott.

Az igazi botrány Tóth Gabi hivatalos státusza körül robbant ki. Osváth rámutatott: a szerződések alapján az énekesnő nem csupán fellépő volt, hanem politikai tanácsadóként kapott juttatásokat Kocsis Máté környezetéből.

Amikor a 444.hu újságírói a feladatairól kérdezték, az énekesnő ködösített, a "független médiát" okolva sorsa alakulásáért.

Osváth Zsolt szerint azonban van egy pont, ahol hálával tartozunk Tóth Gabinak:

„A szerződése alapján ő egy tanácsadó volt. Hát innen is látszik, hogy olyan kurva jó tanácsokat tudott adni a Fidesznek, hogy a vereségük még a Holdról is látszik!”

Osváth szerint a Fidesz kétharmados bukása a legjobb bizonyíték arra, mennyit értek Tóth Gabi és társai tanácsai. A videó azzal a gúnyos kívánsággal zárul, hogy az énekesnő maradjon továbbra is a Fidesz tanácsadója, hiszen az eddigi "eredményei" önmagukért beszélnek.

Olvasd tovább